Nagyjából a végére értem az elmúlt másfél hét eseményeinek felidézésében.
Javarészt kronologikusan, de leginkább az ingerfaktorokra koncentrálva.
Azt hiszem, ha nem így, nem velük együtt történt volna mindez, lettem volna jó nagy szarban. De nem így volt. Ezért pedig köszönet.
Nem maradtam egyedül.
Nem éreztem azt, hogy el kell bujdosnom, hogy vége a világnak.
Megvolt a sokk, megvolt az ellentételezés és megindult valami helyre rakás. Mély melankólia, szomorúság.
De valahogy mégis jól vagyok. Elindult bennem egy csomó folyamat, aminek a végét még nem látom.
Aztán a többi majd kialakul.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése