Van ez az ismerősöm. Néha szoktam sajnálni. Felnőtt létére nem úgy néz ki, hogy megtanulta, hogyan éljen. Sok miden tekintetben.
Egészségmániája van. Olyan, mintha hipochonder lenne, de nem a betegségektől fél, hanem mindent amit eszik, iszik kielemez és érdektelen vitákat tud kezdeni arról, hogy a virslit azért nem a gyártás folyamán mittudoménmilyen apró kis szarok kerülnek belőle és ha ő azt megeszi, akkor mittudoménmi fog történni vele. Ezt a mittudoménmit kifejteni még nem tudta pontosan.
Az egész kérdéskört túlreagálja. Szinte már kóros paranoiával. Hallottam már beszélgetni a családjával telefonon, amikor a testvérének hisztérikus módon kiabálta, hogy nem, nem, ne mondd, akkor is valami bajom van.
Valamiféle ragya jött ki az arcára, elment vérvételre és csak annyit mondtak neki, hogy salakos a vére. Ettől persze úgy járt-kelt napokig, mint akit halálra ítéltek.
Megkérdeztem én, hogy járt-e allergia vizsgálaton, mert talán először arra kéne, ha a bőre kiütődik. Erre nem válaszolt.
Múltkor szólt, hogy megy bőrgyógyászhoz végre. Sikerül bejutni, végre!!! Mert az immunrendszerének valami baja van. Egy kicsit megrémültem.
Aztán elmesélte, hogy ebben a kánikulai időjárásban képzeljem el, hogy szeplők jöttek ki a bőrén!!! És ezt orvosnak látnia kell!!!
Update:
És most panaszkodott, hogy milyen hülyék az orvosok megint, mert ismét azt mondták, hogy ő egészséges és menjen vissza egy év múlva és felháborodottan puffogott.
Hogy embereknek milyen problémái vannak...
Egyébként azt hiszem hamarosan a baráti köröm egy kisebb-nagyobb reformon fog átesni.
2009. július 24., péntek
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése